A lakosság aggódik, a szakmai megoldások már körvonalazódnak – stratégiára és összefogásra van szükség
Magyarország vízbiztonsága összetett kihívások előtt áll. A lakosság egyre jobban aggódik a vízkészletek csökkenése és az elöregedő vízvezetékek miatt, miközben a tudomány és a mérnöki gyakorlat számos lehetséges megoldást kínál. Hogyan lehetne a vizet elvezetés helyett megtartani, a felszín alatti készleteket pótolni, a már felhasznált vizet újrahasznosítani? És miből valósulhatnak meg a szükséges fejlesztések? Ezekre a kérdésekre keresték a választ kutatók, víziközmű-szolgáltatók, természetvédelmi, önkormányzati, gazdasági és pénzügyi szakemberek a Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai Szövetség budapesti konferenciáján. A Szunyogh Média helyszíni tudósításából kiderül: a szakmai tudás rendelkezésre áll, de a megvalósításhoz összehangolt döntésekre, megfelelő szabályozásra, társadalmi együttműködésre és hosszú távú finanszírozásra is szükség van.
VÍZKRÍZIS vagy VÍZFORRADALOM? Tudatosság, Megoldások, Technológiák és Finanszírozás a vízbiztos gazdaság szolgálatában címmel rendezett szakmai konferenciát október 8-án, az ENVIRONTEC környezetipari kiállítás egyik kiemelt programjaként a Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai Szövetség (MaSzeSz) a HUNGEXPO területén.
A konferencián a vízbiztonság kérdéseit egyetemi kutatók, víziközmű-szolgáltatók vezetői, természetvédelmi szakemberek, szakmai szervezetek, önkormányzati és városvezetési szereplők, valamint a pénzügyi és gazdasági szektor képviselői vizsgálták.
A különböző szakterületek más-más oldalról közelítették meg a problémákat, de a felszólalásokból közös irány rajzolódott ki: a vízgazdálkodás jelenlegi kihívásai nem kezelhetők elszigetelt intézkedésekkel. A megoldásokhoz a szakmai, gazdasági és szabályozási szempontok összehangolására van szükség.
Dr. Kovács Károly, a Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai Szövetség (MaSzeSz) elnöke a vízbiztonság társadalmi kihívásairól és a szemléletformálás fontosságáról beszélt a „Vízkrízis vagy vízforradalom?” című konferencián. Fotó: Szunyogh Média.
A lakosság aggódik – a vízgazdálkodás megújításához kommunikáció is kell
A konferenciát dr. Kovács Károly, a MaSzeSz elnöke nyitotta meg, aki a vízgazdálkodás társadalmi összefüggéseire is felhívta a figyelmet. A szövetség 2020-as és 2026-os felméréseinek bemutatott eredményei szerint nőtt a lakosság aggodalma a vízmennyiség csökkenése és az elöregedő vízvezetékek miatt. A konferencián ismertetett adatok alapján a vízhálózatok felújításának támogatottsága 85,7 százalékról 92 százalékra emelkedett, a költségek megosztásának lehetősége mellett is.
Az eredmények arra utalnak, hogy a lakosság érzékeli a problémák súlyát, és nyitott lehet a szükséges fejlesztésekre. Dr. Kovács Károly ezért a kommunikáció jelentőségét is hangsúlyozta. Einstein közismert E = mc² képletét szellemesen átértelmezve arra utalt, hogy a vízgazdálkodásban a kommunikációt is négyzetre kell emelni. A szakmai megoldások megvalósításához ugyanis nemcsak megfelelő technológiákra, hanem a lakosság, a gazdasági szereplők és a döntéshozók tájékoztatására, együttműködésére is szükség van.
A kommunikáció különösen akkor fontos, amikor a víz valódi értékéről, a vízhasználati szokások megváltoztatásáról, a szükséges beruházásokról és azok finanszírozásáról kell társadalmi párbeszédet folytatni.
A vizet nemcsak megtartani, hanem a felszín alatti készletekbe visszapótolni is lehet
A szakmai program első része a vízkészletek megőrzésével, a klímaváltozás hatásaival és a települési vízgazdálkodás lehetőségeivel foglalkozott.
Mádlné dr. Szőnyi Judit, az Eötvös Loránd Tudományegyetem kutatója előadásában elmondta, hogy a vízvisszatartás lehetőségei messze túlmutatnak a felszíni tározáson. A felszín alatti vízkészletek tudatos utánpótlása fontos szerepet játszhat az aszályhatások mérséklésében és a vízhiányos területek ökológiai állapotának javításában.
A tervezett felszín alatti vízpótlás egyik gyakorlati módszerét is bemutatta: a megfelelően kialakított beszivárogtató medencékbe vizet vezetnek, amely ellenőrzött körülmények között jut a talajba, majd a felszín alatti víztartó rétegekbe. A vizet később szükség esetén kutakkal ki lehet termelni, de a vízpótlás természetvédelmi célokat is szolgálhat.
A kutató arra is felhívta a figyelmet, hogy a felszín alatti víz nem mozdulatlan készlet. A természetes áramlási rendszerek révén a megfelelő helyen visszapótolt víz hatása a betáplálás helyétől távolabb is jelentkezhet.
Mádlné dr. Szőnyi Judit, az ELTE kutatója a felszín alatti vízkészletek tudatos utánpótlásának és a vízvisszatartás új lehetőségeinek jelentőségéről beszélt a MaSzeSz konferenciáján. Fotó: Szunyogh Média.
A döntő kérdés, hogy pontosan hol kell visszapótolni a vizet ahhoz, hogy a lehető legkedvezőbb hatást érjék el. Ez lehet egy vízhiányos élőhely állapotának javítása, a felszín alatti vízszint emelése vagy egy térség vízkészleteinek hosszabb távú megőrzése.
Az ilyen megoldások nem alkalmazhatók automatikusan mindenütt. Megvalósításukhoz a földtani viszonyok, a vízminőség, a felszín alatti áramlások és a környezeti hatások alapos vizsgálata szükséges. Mádlné dr. Szőnyi Judit ezért a tudományos kutatás, a mérnöki tervezés és a támogató jogalkotás összekapcsolását is fontosnak tartotta, a vízmegtartás és a vízkészletek pótlása ugyanis országos, térségi és települési szinten is tudatos, összehangolt tervezést igényel.
Ezt hangsúlyozták az első kerekasztal-beszélgetés résztvevői is, köztük Sipos Katalin, az Energiaügyi Minisztérium természetvédelemért felelős helyettes államtitkára. A természetvédelem és a vízügyi szakma szorosabb együttműködésének szükségessége különösen fontos kérdésként merült fel: az egyre gyakoribb vízhiány a természetes élőhelyek, a mezőgazdaság és más vízfelhasználók egymásrautaltságát is megmutatja.
A szakmai eszmecserében Csernus Dóra, az Egyensúly Intézet képviselője a szabályozási és gazdasági ösztönzők jelentőségét is felvetette. A csapadékvíz helyben tartását például a településfejlesztési követelményekkel és a vízhasználati kedvezményekkel is érdemes lenne összekapcsolni.
A beszélgetésben az is felmerült, hogy a helyben hasznosított víz önmagában nem jelent feltétlenül takarékosabb vízhasználatot. Ha az olcsóbban vagy könnyebben hozzáférhető víz miatt nő a fogyasztás – például egyre vízigényesebb kertek fenntartására –, az csökkentheti a vízmegtartás környezeti előnyeit. A műszaki megoldásokat ezért a vízigény mérséklésével és a fogyasztási szokások alakításával is össze kell kapcsolni.
A beszélgetésből világossá vált, hogy a vízmegtartás nem egyszerűen új műszaki létesítmények kérdése. A természetes vízrendszerek működését, a települések fejlődését, a fogyasztási szokásokat és a gazdasági ösztönzőket egyaránt figyelembe kell venni.
Debrecen: a növekvő ipari vízigény már a városfejlesztés egyik kulcskérdése
A konferencia egyik legkézzelfoghatóbb példáját Gorján Ferenc, a Debreceni Vízmű Zrt. vezérigazgatója mutatta be: a város vízellátásának tervezése során egyszerre kell számolni a növekvő ipari igényekkel, a lakosságszám emelkedésével és a változó vízhasználati szokásokkal, valamint a meglévő infrastruktúra korlátaival és a vízkészletek hosszú távú fenntarthatóságával.
A bemutatott tervezési adatok szerint az ismertetett ipari fejlesztések összesített többlet-vízigénye napi 11 150 köbméter lehet. A városi igények további növekedésével együtt ez napi 21 150 köbméteres tervezett többletigényt jelenthet. A város fejlődésével és a beköltözők eltérő fogyasztási szokásaival is számolni kell, hiszen ezek tovább alakíthatják a lakossági vízigényt.
Az előadás egyik legfontosabb tanulsága, hogy a vízművek névleges kapacitása és a ténylegesen rendelkezésre álló vízmennyiség nem feltétlenül azonos. A kutak állapota, a szivattyúk teljesítménye, a vízszintek és az elosztóhálózat szállítóképessége egyaránt korlátozhatja az ellátást.
Különösen fontos a hálózati vízveszteség csökkentése is. A szivárgások és csőtörések miatt elfolyó víz nemcsak a rendelkezésre álló készleteket terheli: a kitermelésére, kezelésére és továbbítására fordított energia, valamint az üzemeltetési költségek egy része is kárba vész. A veszteségek mérséklése ezért egyszerre vízgazdálkodási és gazdasági érdek.
A debreceni fejlesztések rendszerszintű mérnöki tervezést igényelnek. A vízbázisok, a hálózatok, a víztermelés és a szennyvízkezelés lehetőségeit egymással összefüggésben kell vizsgálni.
Különösen fontos szerepet kaphat a tisztított szennyvíz további kezelése és ipari felhasználása. Gorján Ferenc egy olyan tervezett iparivíz-ellátási megoldást is bemutatott, amelyben a tovább tisztított szennyvíz és más vízforrások megfelelő arányú felhasználásával biztosítanák az ipari vízigény egy részét. Bizonyos technológiai folyamatokhoz ugyanis nem feltétlenül szükséges ivóvízminőségű víz.
A megfelelően kezelt és ellenőrzött víz újrahasznosítása csökkentheti a természetes vízkészletek terhelését. Ezzel párhuzamosan a csapadékvíz helyben tartása és hasznosítása is hozzájárulhat ahhoz, hogy a települések tudatosabban gazdálkodjanak a rendelkezésükre álló vízzel.
A debreceni példa azt mutatja, hogy a vízbiztonságot nem lehet a gazdaságfejlesztési döntésektől függetlenül kezelni. Az ipari beruházások vízigényét, a lakossági fogyasztás változását, a vízforrásokat és a közműrendszerek fejlesztési lehetőségeit már a tervezés korai szakaszában össze kell hangolni.
A klímaváltozáshoz való alkalmazkodásról és a vízmegtartás lehetőségeiről tanácskoztak a szakemberek a MaSzeSz „Vízkrízis vagy vízforradalom?” című konferenciájának első kerekasztal-beszélgetésén. Fotó: Szunyogh Média.
A tisztított szennyvíz értékes erőforrás lehet
Dr. Clement Adrienne, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem szakembere a tisztított szennyvíz újrahasznosításának lehetőségeit és feltételeit mutatta be. A megfelelően kezelt víz ipari folyamatokban, zöldfelületek öntözésére és bizonyos mezőgazdasági célokra is felhasználható lehet. A különböző alkalmazásokhoz azonban eltérő vízminőségi követelmények tartoznak.
Az előadő hangsúlyozta a mikroszennyezők és más nehezen eltávolítható anyagok kezelésének jelentőségét. A víz újrahasznosításának ezért minden esetben megfelelő tisztításra, ellenőrzésre és kockázatértékelésre kell épülnie.
A második szakmai blokk előadásai és kerekasztal-beszélgetése alapján elmondható, hogy a technológiai lehetőségek jelentősek, de elterjedésükhöz világos szabályozásra, gazdaságilag működő megoldásokra és megbízható üzemeltetési feltételekre van szükség.
A felszín alatti vízpótlás, az ipari víz újrahasznosítása és a csapadékvíz helyben tartása különböző léptékű megoldások, mégis közös szemléletre épülnek: az esővizet nem automatikusan elvezetendő vagy egyszer használatos erőforrásként kell kezelni, hanem lehetőség szerint megőrizni, pótolni és újra hasznosítani.
Esővíz-hasznosítás: a technológia adott, de az elterjedéséhez összefogás és ösztönzők kellenek
Miért fontos, hogy az esővíz-hasznosítás ne csupán az egyes háztulajdonosok ügye legyen? A Szunyogh Média a konferencia szünetében Dienes György mérnököt, a Hydro-King Kft. ügyvezetőjét kérdezte a gyakorlati megoldásokról. A közel három évtizedes vízgépészeti tapasztalattal rendelkező szakember szerint a technológia rendelkezésre áll, de a szélesebb körű elterjedéshez kommunikációra, szemléletformálásra, összefogásra, egyértelmű szabályozásra és megfelelő ösztönzőkre is szükség lenne.
Egy körülbelül 140 négyzetméteres tetőről a csapadékviszonyoktól függően évente akár 70–100 ezer liter esővíz is összegyűjthető. Ez a víz megfelelően kialakított rendszerben öntözésre, WC-öblítésre, takarításra, akár mosásra is hasznosítható. Vagyis olyan feladatokra, amelyekhez nem feltétlenül szükséges ivóvízminőségű víz.
Az esővíz ráadásul lágy víz, ami a háztartási felhasználásban további előnyökkel járhat. Mosásnál például megfelelően kialakított rendszer esetén csökkenhet a vízlágyító szerek és a szükséges mosószer mennyisége, így kevesebb vegyi anyag kerülhet a szennyvízbe. Az esővíz-hasznosító rendszer emellett az ingatlan használati értékét és vonzerejét is növelheti, bár ennek pénzügyi hatása az adott ingatlantól és a rendszer kialakításától függ.
Dienes György hangsúlyozta: a működő esővíz-hasznosítás jóval több egy földbe helyezett tartálynál. A rendszerhez megfelelő szűrés, tárolás, szivattyúzás és vezérlés szükséges. A méretezésnél figyelembe kell venni a tetőfelületet, a helyi csapadékviszonyokat és a háztartás tényleges vízigényét. Azt is meg kell tervezni, mi történik, ha hosszabb ideig nem esik, vagy ha a tartály megtelik. Utóbbi esetben a többletvíz megfelelő talajviszonyok mellett helyben elszikkasztható.
A szakember szerint azonban az esővíz megtartásának jelentősége túlmutat az egyes ingatlanokon. Ha százezer háztartás évente átlagosan 50 köbméter esővizet hasznosítana, az összesen 5 millió köbmétert jelentene. Félmillió háztartás esetében már 25 millió köbméterről beszélhetnénk. Ez egyelőre csak becslés, de jól érzékelteti, miért válhat a sok egyéni beruházás közösségi üggyé.
A haszon ráadásul kettős. Amikor nagy mennyiségű csapadék érkezik, a helyben tárolt víz nem terheli azonnal az elvezetőrendszert. Amikor pedig száraz időszak következik, a korábban összegyűjtött esővíz egyes felhasználási célokra kiválthatja a vezetékes ivóvizet. A tartály tehát nemcsak vizet tárol, hanem időt is nyer.
Dienes György szerint éppen ezért lenne szükség a jelenleginél szélesebb körű ösztönzésre. A megfelelő szabályozás, az önkormányzati programok és az állami támogatások segíthetnék, hogy az esővíz-hasznosítás ne elszigetelt családi beruházások sorozata legyen, hanem a települési vízgazdálkodás tudatos része.
Ehhez azonban a technológia ismerete önmagában nem elegendő. A lakossági tájékoztatásnak és edukációnak is fontos szerepe van abban, hogy a háztulajdonosok megértsék a szakszerű esővíz-hasznosítás lehetőségeit, korlátait és közösségi előnyeit. Ebben Dienes György megközelítése egybecseng a konferencián elhangzottakkal: a mérnöki tudást kommunikációval és összehangolt cselekvéssel kell összekapcsolni.
„Ha egy beruházásnak az egyéni előny mellett közösségi haszna is van, indokolt, hogy a közösség is segítsen az elterjedésében” – fogalmazott Dienes György, aki hozzátette: az esővíz-hasznosítás mérnöki megoldásai ismertek, ahhoz azonban, hogy ezek sok ezer ingatlanon és települési léptékben is érzékelhető eredményt hozzanak, a háztulajdonosok, a szakemberek, az önkormányzatok és a döntéshozók együttműködésére is szükség van.
A vízbiztonság finanszírozása hosszú távú feladat
A konferencia délutáni szekciójában a hangsúly a vízbiztonság gazdasági, finanszírozási és szabályozási feltételeire helyeződött. Holczinger Norbert, a Magyar Nemzeti Bank szakembere a vízzel kapcsolatos kockázatok gazdasági jelentőségét vizsgálta. A vízhiány, a szélsőséges időjárás és az infrastruktúra sérülékenysége ugyanis a gazdasági működésre és a beruházások biztonságára is hatással lehet.
Baloghné Gaál Zsófia előadása a klímaváltozással szemben ellenálló, úgynevezett klímareziliens infrastruktúra jelentőségére irányította a figyelmet. A hosszú élettartamú vízügyi létesítményeket nem elegendő a jelenlegi körülményekre méretezni. A tervezés során azt is vizsgálni kell, hogyan működnek majd a rendszerek a jövőbeli aszályok, hőhullámok és szélsőséges csapadékesemények idején.
A délutáni szakmai eszmecsere a szükséges fejlesztések megvalósításának pénzügyi és intézményi feltételeit is érintette. A konferencia egészének egyik fontos tanulsága, hogy a vízbiztonság növeléséhez nem elegendő felismerni a problémákat és kidolgozni a technológiai megoldásokat. Azok megvalósításához megfelelő döntésekre, forrásokra és hosszú távon kiszámítható feltételekre is szükség van.
Ehhez kapcsolódik a víz árának kérdése is. A víziközművek működtetése, az elöregedő hálózatok felújítása és az új vízgazdálkodási megoldások bevezetése jelentős költségekkel jár. A finanszírozásban szerepet kaphatnak a fogyasztói díjak, az állami források és más beruházási források is, de ezek arányáról és a szükséges ösztönzőkről társadalmi és szakmai párbeszédre van szükség.
A víz értékének tudatosítása ezért nem pusztán szemléletformálási kérdés. Összefügg azzal is, hogyan lehet biztosítani a szolgáltatások fenntarthatóságát, a szükséges fejlesztések megtérülését és a lakosság számára megfizethető hozzáférést.
Válasz a vízkrízisre: szemléletváltás, stratégia és összefogás
A MaSzeSz konferenciájának egyik legfontosabb üzenete, hogy a klímaváltozás hatásai és a vízkészletekre nehezedő növekvő nyomás mellett a korábbi vízgazdálkodási szemlélet már nem tartható fenn. A víz gyors elvezetése helyett a megtartására, a készletek pótlására és a rendelkezésre álló víz tudatosabb felhasználására kell helyezni a hangsúlyt.
A jó hír, hogy ehhez számos tudományosan megalapozott, műszakilag megvalósítható megoldás már rendelkezésre áll. A legnagyobb kihívás nem feltétlenül az új technológiák megtalálása, hanem az, hogy a meglévő tudásból összehangolt, hosszú távú stratégia és tényleges fejlesztések szülessenek.
A víz értéke különleges: sok erőforrás helyettesíthető, a vizet azonban végső soron csak vízzel lehet pótolni. Ezért a vízbiztonság megőrzése közös érdek és közös felelősség.
Ehhez a kutatók, a mérnökök, a víziközmű-szolgáltatók, a gazdasági szereplők, az önkormányzatok és a döntéshozók együttműködésére, megfelelő szabályozásra, finanszírozásra és társadalmi támogatásra van szükség. A vízforradalom lehetősége adott – a kérdés az, képesek vagyunk-e közösen megvalósítani.
ENVIRONTEC: a környezetipar technológiái egy helyen
A MaSzeSz konferenciájának a budapesti HUNGEXPO adott otthont, a szakmai rendezvény az ENVIRONTEC powered by ÖKOINDUSTRIA nemzetközi környezetipari szakkiállításhoz kapcsolódott.
A kiállítás a környezetvédelmi és környezetipari technológiák, szolgáltatások és fejlesztési lehetőségek bemutatásának adott teret. A víz- és szennyvízkezelés mellett a körforgásos gazdaság, a hulladékgazdálkodás, a fenntarthatóság és a környezetipari innovációk is a rendezvény témakörei közé tartoztak.
A konferencia és a kiállítás kapcsolódása jól érzékeltette, hogy a környezeti kihívások kezeléséhez a tudományos eredmények, a mérnöki megoldások és az ipari technológiák együttes alkalmazására van szükség.
