Egyre nagyobb kincs az eső. Miért engedjük mégis olyan könnyen elfolyni?
Hosszú heteken át várjuk az esőt, majd amikor végre megérkezik, gyakran mindent megteszünk azért, hogy minél gyorsabban megszabaduljunk tőle és elvezessük a tetőnkről, telkünkről. Pedig az esővíz megtartásához és hasznosításához nem kell új technológiát feltalálnunk: komplett, bevált műszaki rendszerek állnak rendelkezésünkre. Dienes György mérnök, vízgépészeti szakember szerint Magyarországon nem csak a műszaki tudás és a több évtizedes gyakorlati tapasztalat áll rendelkezésre: az esővíz-hasznosítás ma ugyanis egy létező, szabványosított műszaki megoldás – ráadásul a változó csapadékviszonyok miatt ma már arra is érdemes figyelni, mekkora tartalékkal méretezzük a víztárolót. De hogyan lesz a tetőre hulló esőből valóban használható víz?
A felhőkből lezúduló megszámolhatatlan vízcsepp közül képzeletben kapaszkodjunk fel az egyikre: ahogy nagy placcsanással a poros tetőnek csapódunk, majd sodródni kezdünk lefelé, az utunk faleveleken, mohán és más szennyeződéseket vezet keresztül – ezeket is magunkkal sodorjuk az ereszcsatornába, majd onnan a mechanikai szűrőbe. Itt el is hagyjuk átmeneti útitársainkat, a csillapított bevezetőnek köszönhetően pedig a mi lendületünk is megtörik, így érkezésünkkor nem kavarjuk fel a tartály alján leülepedett finom szennyeződéseket, hogy a tárolt víz jó minősége sokáig megmaradhasson.
– Az emberiség az ókor óta gyűjti és tárolja az esővizet, az elmúlt évtizedekben mégis inkább az vált alapreflexré, hogy a csapadékot gyorsan elvezetjük. Most az aszályos időszakok és a csapadék egyre szélsőségesebb eloszlása azonban újra felértékeli a helyben megtartható vizet – szakítja félbe álmodozásunkat Dienes György mérnök, a HYDROKING ügyvezetője, aki számos szakmai konferencián osztotta már meg esővízhasznosítási tapasztalatait.
– A kiindulópont egyszerű: az a lényeg, hogy a rendelkezésünkre álló vizet ne automatikusan hulladékáramként vagy elvezetendő problémaként kezeljük, hanem vizsgáljuk meg, hol és milyen módon tartható helyben, illetve használható fel. Ehhez ma már a műszaki háttér is adott – teszi hozzá a szakember.
De folytassuk képzeletbeli utunkat a kedvenc esőcseppünkkel, amely épp most készül elhagyni a föld alatti műanyagtartályt: elhalad a felesleges víz elvezetéséért felelős szifonos túlfolyó mellett, majd egy gyors bukfenccel besodródik abba a szívócsőbe, amely a tartály tiszta vízzónájából veszi ki a felhasználandó vizet.
Vízcseppünk most a szivattyúba kerül, a megfelelően méretezett és vezérelt motor belepumpálja az ebből a célból létrehozott nyomócsőhálózatba, és innen jut el végül a mosógéphez, ahol még pörög egy ideig, végül több társával együtt a szenyvízcsatornába kerül. Elvégezte a feladatát.
A technológia már bizonyított
– Szűrő, tartály, csillapított bevezetés, túlfolyó, szivattyú, vezérlés, tisztavíz-zónás vízkivétel, utántöltés és külön csőhálózat: ezek együtt alkotják az esővíz-hasznosító rendszert – összegzi Dienes György rövid kis mesénk állomásait.
A szakember elmondja, hogy a rendszer talán legfontosabb célja kiváltani az ivóvizet ott, ahol vlójában nincs szükség rá – hiszen abban valószínűleg mindenki egyetért, hogy a WC-öblítéséhez semmiképpen nincs szükség az egyre drágább és fontosabb ivóvízre.
Az MSZ EN 16941-1:2018 szabvány alapján az esővíz többek között mosásra, takarításra, kerti locsolásra és autómosásra is használható. Mosásnál további előny, hogy az esővíznek nincs karbonátkeménysége, vagyis lágy vízről van szó, így a vízlágyítás és a szükséges vegyszerek mennyisége is csökkenthető. Az épületgépészeti esővíz-hasznosítás tehát ma létező, szabványosított műszaki megoldás: a fenti MSZ-szabvány mellett a német DIN 1989, valamint az osztrák Ö-NORM B2572 is szabályozza.
Akár az ivóvíz-felhasználás fele is megtakarítható
Dienes György számításai szerint egy megfelelően méretezett, kiválasztott, telepített és üzemeltetett rendszer háztartásonként akár több mint 50 százalékos ivóvíz-megtakarítást is eredményezhet. Közösségi vagy ipari alkalmazásnál ennél jóval nagyobb vízmennyiségekről lehet szó. Hogy egy konkrét épületben mennyi esővíz válthatja ki a vezetékes vizet, azt azonban mindig külön kell kiszámolni.
A méretezés egyik fő kérdése, hogy mennyi esővizet tudunk összegyűjteni: számít a tetőfelület nagysága és kialakítása, a tető anyaga és lefolyási tényezője, valamint az adott térségre jellemző csapadékhajlam. A másik oldalon a vízigényt kell felmérni: hány ember használja az épületet, mennyi víz kell WC-öblítésre, mosásra, takarításra vagy öntözésre. Az esővízhozam és a várható vízigény arányából meghatározható a szükséges tárolókapacitás.
A fentiekből következik, hogy nagyon jól kell kiválasztani a tartály méretét, a szivattyút pedig ugyancsak az adott vízhozam, üzemi nyomás, emelési magasság és a felhasználás módja szerint kell kiválasztani.
A tartály méretezésénél ráadásul ma már a változó csapadékviszonyokat is érdemes figyelembe venni. Dienes György szerint a hosszabb csapadékmentes időszakok miatt egyre nagyobb jelentősége van a megfelelő biztonsági tartaléknak is. A német FBR esővíz-hasznosítási szakmai szervezet már több mint egy évtizede felhívta a figyelmet arra, hogy a tervezésnél érdemes nagyobb tárolókapacitással számolni; a HYDROKING gyakorlati tapasztalatai alapján pedig napjainkban akár 20–50 százalékos többletkapacitás is indokolt lehet az adott rendszer és felhasználási körülmények függvényében.
Ez azt jelenti, hogy ha a hagyományos méretezés például 10 köbméteres tárolókapacitást ad, bizonyos esetekben 12–15 köbméteres tartály telepítése lehet célszerű. A nagyobb tartalék mérsékelheti annak kockázatát, hogy egy hosszabb csapadékmentes időszakban idő előtt elfogyjon a korábban összegyűjtött víz.
Az esővíz-hasznosítás mérnöki rendszertervezési feladat. A tartály, a szűrő vagy a szivattyú önmagában még nem esővíz-hasznosító rendszer; a lényeg az elemek megfelelő méretezése és összehangolt működése.
– Legyen szó családi házról, ipari telephelyről, iskoláról vagy irodaházról: az arányok mindig változnak. Más feltételek vártak minket a budapesti Eiffel Palace, a tatai Esterházy-kastély vagy a százhalombattai Óvárosi Óvoda esetében. A legfontosabb az, hogy az esővizet ott tartsuk meg és ott hasznosítsuk, ahol lehullott – vélekedik a szakember.
A komplett műszaki rendszer Magyarországon rendelkezésre áll a megfelelő szabványokkal és több évtizedes gyakorlati tapasztalattal. Itt az ideje annak, hogy minél többet és minél jobban használjunk fel az egyre inkább felbecsülhetetlenné váló erőforrásból.
