A kapcsolattartás tartós akadályozása még a megszokott, anyánál kialakult gyermekelhelyezést is felülírhatja
Négy gyermek maradt az édesanyjával a szülők különválása után, miközben az apa egyre nehezebben találkozhatott velük. Első fokon még anyát jogosították fel a kizárólagos szülői felügyeleti jog gyakorlására, másodfokon azonban mind a négy gyermeket az apára bízták, és ezt a döntést a Kúria is fenntartotta. A JogLabor tanulmánya rámutat, milyen súlya lehet a szülői felügyeletről szóló döntésnél a másik szülővel való kapcsolattartás tartós akadályozásának.
A JogLabor legfrissebb cikke az alábbi kérdéseket járja körül:
Felülírhatja-e a gyermekeknél már kialakult, megszokott élethelyzetet, ha az egyik szülő tartósan akadályozza a kapcsolattartást?
Mit tehet a különélő szülő, ha a másik fél rendszeresen meghiúsítja a gyermekekkel való találkozásait?
Milyen jelentősége lehet a kapcsolattartás akadályozását dokumentáló üzeneteknek, gyámhatósági eljárásoknak és határozatoknak egy későbbi perben?
Mi alapján dönthet úgy a bíróság, hogy a gyermekek szülői felügyeletének gyakorlását végül a másik szülőre bízza?
A Kramer kontra Kramer című film több mint négy évtizede tett fel egy akkor különösen kényelmetlen kérdést: valóban magától értetődő-e, hogy válás után a gyermek helye az anya mellett van? Azóta sok minden változott, de a megszokott forgatókönyv ismerős maradt: a gyermekek sokszor az anyával maradnak, ott folytatják az életüket, az apa pedig egyik napról a másikra különélő szülővé válik.
Ami addig természetes volt – hogy reggel és este is látja a gyermekeit –, hirtelen meghatározott hétvégékre és néhány órás találkozásokra szűkül. Ha pedig ezeket is akadályozzák, az apa könnyen kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet. Az idő sem feltétlenül neki dolgozik: minél tovább tart az új állapot, annál kézenfekvőbb érv lehet, hogy a gyermekek már ezt szokták meg.
A Karkosák Ügyvédi Iroda által képviselt négygyermekes apa életében is ez történt: a házasság megromlása után az anya az apa tudta nélkül költözött el a négy gyermekkel a közös otthonból. A kapcsolattartás hamarosan állandó konfliktussá vált, ezért azt már a per alatt bírósági ideiglenes intézkedés szabályozta.
Csakhogy a találkozások ezután is sorra elmaradtak el: a másodfokú ítélet szerint több alkalommal is előfordult, hogy az anya nem adta át mind a négy gyermeket, a telefonos kapcsolattartást sem tette lehetővé, máskor betegségre hivatkozott, vagy arra, hogy a gyermekek nem akarnak az apjukkal menni. Volt, hogy az apa csak rácsokon keresztül ölelhette meg őket. Legkisebb gyermekével közel egy évig nem valósulhatott meg a kapcsolattartás.
Az apa többször a gyámhatósághoz fordult. A hatóság több esetben megállapította, hogy az anya nem tett eleget a bírósági döntésnek, és elrendelte a kapcsolattartás végrehajtását. Ezek a határozatok később fontos bizonyítékokká váltak a perben.
A Budaörsi Járásbíróság első fokon az anyára bízta a szülői felügyelet gyakorlását. Fontos szempont volt, hogy a különköltözés óta ő gondoskodott a gyermekekről, akik addigra megszokták az új otthonukat és életüket.
Az apa a Karkosák Ügyvédi Iroda képviseletével fellebbezett. A fellebbezés egyik lényegi érve éppen a „megszokott helyzetre” vonatkozott: attól, hogy a gyermekek hozzászoktak egy kialakult állapothoz, az még nem feltétlenül szolgálja legjobban az érdeküket. Azt is vizsgálni kell, hogy az adott szülő mellett fennmaradhat-e a kapcsolatuk a másik szülővel.
A Ptk. 4:167. § (2) bekezdése alapján a bíróságnak azt kell mérlegelnie, melyik megoldás biztosítja legkedvezőbben a gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlődését. A Ptk. 4:178. §-a pedig a gyermek jogaként rögzíti a különélő szülőjével való személyes és közvetlen kapcsolattartást.
Az ügyben mindkét szülő megfelelő lakhatási és anyagi körülményeket tudott biztosítani, a szakértő mindkettőjüket alkalmasnak találta a gyermeknevelésre – egyes, azt nehezítő személyiségjegyek mellett –, a gyermekek pedig mindkettőjükhöz ragaszkodtak.
A kérdés így az lett: melyik szülő képes biztosítani, hogy a gyermekeknek a másikkal is megmaradjon a kapcsolatuk?
Az anya a találkozások elmaradását nem indokolhatta azzal, hogy a gyermekek nem akarnak az apjukkal menni. A bíróság szerint neki is támogatnia kellett volna ezt a kapcsolatot, és olyan légkört teremteni, amelyben a kapcsolattartás megvalósulhat.
Másodfokon mind a négy gyermek az apához került
A Budapest Környéki Törvényszék nagyobb súlyt tulajdonított a kapcsolattartás akadályozásának és az ezt igazoló hatósági határozatoknak. Megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, és mind a négy gyermek szülői felügyeletének gyakorlását az apára bízta. Az anyának nyolc napon belül át kellett adnia a gyermekeket.
Az apa ugyanakkor nem kérte az anya kiszorítását a gyermekek életéből, épp ellenkezőleg: rendszeres és hosszabb kapcsolattartást kért számára, a bíróság pedig hétköznapi, hétvégi, ünnepi és szünidei együttléteket is biztosított az anyának.
Az ügy az anya felülvizsgálati kérelme nyomán a Kúria elé került. A Karkosák Ügyvédi Iroda ott is az apát képviselte, a Kúria pedig hatályában fenntartotta a jogerős döntést. Azt is megállapította, hogy az apa nem hibáztatható azért, mert az elmaradt kapcsolattartások miatt hatósági segítséget kért.
Első fokon tehát a kialakult élethelyzet folytonossága még az anya mellett szólt. Másodfokon viszont nagyobb súlyt kapott az a folyamat, ahogyan a gyermekek kapcsolata alakult az apjukkal, és kiváltképpen az, hogy ebben milyen szerepe volt az anyának.
Az ügy legfontosabb tanulsága talán az, hogy a kapcsolattartás tartós akadályozásnak a későbbi döntésnél is nagy jelentősége lehet, mert akár ezen is múlhat, melyik szülő gyakorolja majd a szülői felügyeletet.
Ezért volt döntő jelentősége annak, hogy az apa dokumentálta a történteket. Az elmaradt találkozások, az üzenetek, a gyámhatósági eljárások és határozatok, valamint a szakértői vélemény tették bizonyíthatóvá azt, ami különben pusztán két szülő egymással szemben álló állítása maradt volna.
A történet azt is megmutatja, hogy a különélő szülőnek nem kell belenyugodnia abba, hogy lassan kiszoruljon gyermekei életéből.
Ha a gyermekével való kapcsolattartást rendszeresen akadályozzák, érdemes az elmaradt találkozásokat dokumentálni és időben családjogi segítséget kérni.
