Még a gyanúsítás is megtámadható

Kevesen gondolnák, de egy büntetőügy sorsa már jóval a bírósági tárgyalás előtt eldőlhet. A JogLabor ezúttal egy olyan gazdasági büntetőügyet mutat be, amelyben az ügyészség megállapította, hogy a gyanúsítás törvényi feltételei nem álltak fenn. Az ügy másik fontos tanulsága: attól, hogy egy üzleti döntés később kedvezőtlen következményekkel jár, még nem következik automatikusan, hogy gazdasági bűncselekmény történt. A büntetőjogi felelősséghez ennél jóval többre van szükség.

A JogLabor legfrissebb cikke az alábbi kérdéseket járja körül:
Hogyan szűnhet meg már a nyomozás során egy gyanúsítás?
Mi a különbség a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet és a fizetésképtelenség között?
Miért nem célszerű minden esetben azonnal vallomást tenni?
Miért nem lesz automatikusan bűncselekmény egy később rossznak bizonyuló üzleti döntés?

Az ügy alapját két kölcsönszerződés képezte. Egy gazdasági társaság 2021 januárjában 25 millió, majd ugyanazon év márciusában további 20 millió forint készpénzkölcsönt nyújtott egy, a társaság működésén kívül álló személynek. A pénzt a társaság házipénztárából fizették ki, a szerződések pedig ötéves futamidőt határoztak meg, vagyis a teljes összeg visszafizetése csak 2026 első negyedévében vált volna esedékessé.

A társaság gazdasági helyzete ezt követően jelentősen romlott. Értékesítési árbevétele egy év alatt csaknem 155 millió forintról kevesebb mint 49 millió forintra csökkent, a korábbi szerény nyereséget pedig több mint 13 millió forintos veszteség váltotta fel. Később felszámolási eljárás indult a vállalkozással szemben, és olyan hitelezői követelések maradtak fenn, amelyek kielégítésére már nem állt rendelkezésre elegendő vagyon.

A nyomozás során kirendelt igazságügyi könyvszakértő a két kölcsön nyújtását gazdasági szempontból megalapozatlannak, átgondolatlannak és felelőtlennek minősítette. A nyomozó hatóság álláspontja szerint a társaság a 45 millió forint kifizetésével olyan mértékben csökkentette likvid eszközeit, hogy később nem tudott eleget tenni a hitelezőkkel szemben fennálló kötelezettségeinek.

Mindezek alapján a korábbi ügyvezetővel szemben 2026 májusában a hitelezők kielégítésének meghiúsításával elkövetett csődbűntett megalapozott gyanúját közölték.

A képlet elsőre egyszerűnek látszik: adott egy gazdasági társaság, amelyet később felszámolnak, vannak kielégítetlen hitelezők és két korábbi kölcsönügylet, amelyek akár a cég fizetésképtelenségét is okozhatták. A büntetőjogban azonban a közölt történeti tényállásnak a megjelölt bűncselekmény valamennyi törvényi elemét ki kell töltenie, ebben az ügyben azonban ez hiányzott.

 

Miért nem tett vallomást az ügyvezető?

A gyanúsítotti kihallgatás sok érintett számára rendkívül megterhelő helyzet. Természetes reakció lehet, hogy az ember azonnal meg akarja magyarázni a történteket, szeretné tisztázni a saját szerepét, és részletesen válaszolna a hatóság valamennyi állítására. Ez azonban nem minden esetben szolgálja a védekezés érdekét.

A Karkosák Ügyvédi Iroda által képviselt korábbi ügyvezető a gyanúsítást megértette, azzal szemben panaszt jelentett be, a gazdasági eseményekről azonban érdemi vallomást nem tett. A védelem álláspontja szerint az iratok teljes körű megismerése előtt nem lett volna célszerű egy több évet felölelő, szerződéseket, könyvelési adatokat, pénzügyi folyamatokat és szakértői megállapításokat érintő eseménysorról azonnal nyilatkoznia.

A hallgatás joga nem a bűnösség jele, hanem a büntetőeljárás egyik alapvető garanciája. A gyanúsított nem köteles már az első kihallgatás alkalmával részletesen előadni a védekezését, különösen akkor nem, ha a kérdések megítéléséhez könyvelési, pénzügyi és jogi iratok átfogó vizsgálata szükséges.

Egy elhamarkodott vallomás akár többet is árthat, mint használhat: a gyanúsított ekkor rendszerint még nem ismeri teljes egészében a nyomozás iratait, nem tudja pontosan, hogy a hatóság milyen bizonyítékokra és szakértői következtetésekre támaszkodik, miközben minden kijelentése az eljárás részévé válik.

A megfelelő védekezési stratégia során az érintett előbb megismeri a gyanúsítás alapjául szolgáló bizonyítékokat, majd azok szakmai feldolgozása után, átgondoltan tesz nyilatkozatot – amennyiben az egyáltalán szükséges.

Ebben az ügyben ráadásul rövid időn belül kiderült, hogy az elsődleges kérdés nem is az volt, üzletileg helyes vagy indokolt döntésnek számított-e a két kölcsön. Mindenekelőtt azt kellett megvizsgálni, hogy a nyomozó hatóság által közölt magatartás egyáltalán megfelelt-e annak a csődbűntetti alakzatnak, amely miatt a gyanúsítást közölték.

 

Mi volt a gyanúsítás legnagyobb hibája?

A csődbűntett szabályai első ránézésre könnyen összekeverhetők, a büntetőjog azonban nagyon pontos különbséget tesz az egyes helyzetek között. Nem mindegy ugyanis, hogy egy cég már fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben van, vagy pedig valaki éppen a saját magatartásával idézi elő a fizetésképtelenséget. A két eset jogilag nem ugyanaz.

A nyomozó hatóság ebben az ügyben arra alapította a gyanúsítást, hogy a korábbi ügyvezető döntései okozták a társaság fizetésképtelenségét. Ehhez azonban azt kellett volna bizonyítani, hogy a kifogásolt kölcsönügyletek következtében vált a cég ténylegesen fizetésképtelenné.

Csakhogy a gyanúsítás alapjául szolgáló igazságügyi könyvszakértői vélemény nem ezt mondta ki. A szakértő arra a következtetésre jutott, hogy a két kölcsön folyósítása fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetet idézett elő, vagyis a társaság pénzügyi helyzete jelentősen romlott. Azt azonban már nem állapította meg, hogy ezek a döntések okozták volna a társaság tényleges fizetésképtelenségét.

A különbség elsőre talán apróságnak tűnik, jogilag azonban döntő jelentőségű. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet azt jelenti, hogy előre láthatóvá válik: a vállalkozás várhatóan nem tudja majd teljesíteni esedékes fizetési kötelezettségeit. Ez azonban még nem azonos azzal, hogy a cég már fizetésképtelenné vált.

A Karkosák Ügyvédi Iroda panaszának egyik központi érve éppen erre az ellentmondásra épült. A gyanúsítás olyan törvényi tényállást jelölt meg, amelyhez a fizetésképtelenség előidézését kellett volna alátámasztani, miközben a rendelkezésre álló szakértői vélemény ennél lényegesen enyhébb következtetésre jutott. Ez nem pusztán pontatlan szóhasználat volt, hanem a gyanúsítás egyik nélkülözhetetlen törvényi elemét érintette.

 

Amit a törvény nem mond ki, azt a hatóság sem pótolhatja

A büntetőjog egyik legfontosabb szabálya egyszerű: csak azzal lehet valakit bűncselekménnyel gyanúsítani, amit a törvény valóban bűncselekményként határoz meg. Nem elég, hogy egy üzleti döntés utólag rossznak bizonyul, gazdaságilag vitatható vagy akár jelentős veszteséget okoz.

Egy megalapozatlan üzleti döntés felvethet polgári jogi, számviteli, adójogi vagy vezetői felelősséget is, ettől azonban még nem válik automatikusan csődbűntetté. Büntetőeljárásban a gyanúsításnak már a közlésekor is olyan tényeken és bizonyítékokon kell alapulnia, amelyek a megjelölt bűncselekmény valamennyi lényeges törvényi elemét alátámasztják.

A Karkosák Ügyvédi Iroda panaszának egyik központi érve éppen az volt, hogy ez ebben az ügyben nem teljesült. A védelemnek nem azt kellett bizonyítania, hogy az ötéves kölcsönök jó üzleti döntések voltak, vagy hogy más jogterületen sem vethetők fel velük kapcsolatban kérdések. Elsőként azt kellett tisztázni, hogy a gyanúsításban leírt tényállás egyáltalán megfelel-e annak a csődbűntetti alakzatnak, amelyre a nyomozó hatóság a gyanúsítást alapította.

Ha ugyanis a közölt történeti tényállásból hiányzik a bűncselekmény valamelyik törvényi eleme, azt a hatóság feltételezésekkel vagy következtetésekkel nem pótolhatja. A büntetőeljárásban ugyanis nem az a kérdés, hogy történhetett-e jogsértés, hanem az, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok valóban alátámasztják-e azt a konkrét bűncselekményt, amely miatt valakit gyanúsítottként vontak eljárás alá.

Ritka döntés: az ügyészség maga állapította meg, hogy a csődbűntett miatt közölt gyanúsítás törvényi feltételei hiányoztak, és helyt adott a Karkosák Ügyvédi Iroda panaszának. A dokumentum személyes adatait kitakartuk. 

 

Az ügyészség helyt adott a panasznak

Az ügyészség a Karkosák Ügyvédi Iroda panaszát alaposnak találta, és megállapította, hogy a gyanúsítás törvényi feltételei nem álltak fenn. Határozatában arra jutott, hogy a gyanúsítás alapjául szolgáló szakértői vélemény nem támasztotta alá azt a csődbűntetti alakzatot, amelyre a nyomozó hatóság a gyanúsítást építette. A szakértő ugyanis a kölcsönök következményeként csupán a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet kialakulását állapította meg, nem pedig a társaság tényleges fizetésképtelenségének előidézését.

Az ügyészség azt is megvizsgálta, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján felmerülhet-e a csődbűntett másik törvényi alakzata. Arra a következtetésre jutott, hogy erre sincs elegendő alap, mert a szakértői vélemény szerint a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet kialakulását követően nem történt olyan további vagyoncsökkentő vagy kockázatos döntés, amely a hitelezők kielégítését veszélyeztette volna.

A panasz sikerének kulcsa ezért nem a teljes gazdasági eseménysor bizonyítása volt, hanem annak felismerése, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok és a gyanúsításban megjelölt bűncselekmény törvényi feltételei nem estek egybe.

 

Kevesebb mint három hét alatt megszűnt a gyanúsítotti minőség

A nyomozó hatóság 2026. május 13-án hallgatta ki gyanúsítottként a korábbi ügyvezetőt. Az ügyészség 2026. június 1-jén helyt adott a panasznak. Vagyis kevesebb mint három hét telt el a gyanúsítás közlése és annak ügyészségi megállapítása között, hogy a gyanúsítás törvényi feltételei nem álltak fenn.

Ennek következtében a korábbi ügyvezető gyanúsítotti minősége megszűnt. Fontos ugyanakkor, hogy az ügyészségi határozat nem mondta ki a kölcsönügyletek általános jogszerűségét. Csupán azt állapította meg, hogy az addig rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a közölt csődbűntetti gyanúsítás nem volt törvényesen megalapozható. Más jogterületeken felmerülő kérdések vizsgálatát ez nem zárta ki.

 

Mit tanulhatnak ebből a vállalkozások vezetői?

Az ügy egyik legfontosabb tanulsága, hogy a gyanúsítás közlése nem jelenti azt, hogy a hatóság jogi minősítése helyes vagy megtámadhatatlan.

Gazdasági büntetőügyekben a büntetőjogi felelősség gyakran összetett pénzügyi folyamatok, könyvelési adatok, szerződések és szakértői vélemények értékelésén múlik. Éppen ezért nemcsak azt kell megvizsgálni, hogy mi történt, hanem azt is, hogy a hatóság valóban a megfelelő bűncselekményt alkalmazta-e a feltárt tényekre.

Nem minden esetben célszerű az első kihallgatáson részletes vallomást tenni. A hallgatás joga nem a bűnösség beismerése, hanem sokszor a megalapozott védekezés egyik legfontosabb eszköze, amíg a védelem teljes körűen meg nem ismeri a nyomozati iratokat.

Ebben az ügyben sem a kölcsönök gazdasági célszerűségének bizonyítása vezetett eredményre, hanem annak felismerése, hogy a gyanúsításban leírt tényállás nem felelt meg a megjelölt csődbűntett törvényi feltételeinek.

 

Nem minden gazdasági kudarc bűncselekmény

Egy vállalkozás felszámolása, egy rossz üzleti döntés vagy akár jelentős veszteség önmagában még nem alapozza meg a büntetőjogi felelősséget. A büntetőeljárásban minden egyes törvényi feltételt konkrét tényeknek és bizonyítékoknak kell alátámasztaniuk.

A JogLabor által bemutatott ügyben a Karkosák Ügyvédi Iroda a gyanúsítás jogi ellentmondásaira építette a védekezést. Az ügyészség helyt adott a panasznak, és a korábbi ügyvezető gyanúsítotti minősége kevesebb mint három hét alatt megszűnt.

Akit gazdasági bűncselekmény gyanújával idéznek kihallgatásra, annak már az első vallomás megtétele előtt érdemes büntetőjogban jártas ügyvédhez fordulnia. Sok esetben ugyanis nemcsak az számít, hogy mi történt, hanem az is, hogy a hatóság által közölt gyanúsítás valóban megfelel-e a törvény követelményeinek.