Adminisztrációs hiba döntött a tízmilliós küzdelemben
A JogLabor legfrissebb esete emlékeztet egy olyan ökölvívó mérkőzésre, ahol a ringben álló mindkét boxoló elvéti az ütést, a pontozóbírók pedig végül egy zseniális észrevételnek köszönhetően döntenek az egyik fél javára. A Karkosák Ügyvédi Iroda praxisából származó történet rávilágít arra, hogy egy vállalkozás és egy biztosító küzdelmében még a vesztes helyzetből is lehet fordítani. A cikkből az is kiderül, hogy miért nem elég a díjnemfizetés a szerződés lezárásához, és hogyan válhat egy formai hiba tízmilliós mentőövvé a bajba jutott cég számára.
Bár a történet szereplői rutinosan mozogtak a jogi szorítóban, a jelen ügyben mindkét fél követett el súlyos hibákat. A Karkosák Ügyvédi Iroda által képviselt alperes, egy magyar vállalkozás csoportos egészségbiztosítási szerződéssel rendelkezett munkavállalóira, amelyet meg kívánt szüntetni. Hibázott azonban, mivel kicsúszott a szerződés felmondására nyitva álló határidőből. Ezzel egyidejűleg a biztosító emelni kívánta díjait a következő évre, amelyet ügyfelünk szintén nem kívánt elfogadni.
A díjemelésről szóló vita odáig fajult a felek között, hogy a vállalkozás a megemelt díjat már nem fizette meg, mire a biztosító fizetési felszólítást közölt, majd polgári pert indított.
Az ügyvédi iroda észrevette azonban, hogy a biztosító súlyos hibát vétett: a Ptk. rendelkezéseitől eltérő Általános Szerződési Feltételek (ÁSZF) alapján ugyanis a biztosítási szerződés díjnemfizetés okán megszűnt. Ezzel szemben a biztosító határozott álláspontja szerint a szerződés nem szűnt meg, és jogosult követelni a szerződés szerinti biztosítási díjat.
A Ptk. 6:449. § rendelkezései alapján ugyanis a biztosítási szerződés csak akkor szűnik meg díjnemfizetés miatt, ha a biztosító a szerződő felet – póthatáridő tűzése mellett – a teljesítésre felhívja. Ebből ered az a tévhit, hogy a díj meg nem fizetésével a szerződés egyszerűen, automatikusan megszűnik, és ezzel a szerződő fél lerázza magáról a terhet. Ez a tévhit azonban majdnem a padlóra küldte a vállalkozást, hiszen a biztosítási jogban a néma távozás ritkán jelent szabadulást a ringből.
A biztosító azonban ugyancsak melléütött: miközben ugyanis minden erejével az ügyfél mulasztására – a kapcsolattartó bejelentésének elmaradására – koncentrált, nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy a díjemelésről szóló értesítés szabályszerűen megérkezett-e a vállalkozáshoz, továbbá alakilag megfelelt-e a saját ÁSZF-ük előírásainak.
A peres eljárás elvétett csapások tömkelegével folyt, hiszen a biztosító a perben nem tudta hitelt érdemlően igazolni, hogy a díjemelés közlése határidőben történt, míg az alperes társaság korábban nem jelölt ki kapcsolattartókat a biztosító irányába.
A döntő ütést végül az vitte be, hogy a biztosító a perben nem tudta hitelt érdemlően igazolni, hogy az ÁSZF szabályainak megfelelő fizetési felszólítást küldött a társaság részére. A bíróság rámutatott: hiába mulasztott a vállalkozás a kapcsolattartói adatok frissítésével, a biztosító felszólítása nem felelt meg az ÁSZF minimális formai és tartalmi követelményeinek. Azon túl, ugyanis, hogy azt a biztosító elkésetten küldte meg, az ÁSZF-ben megszabott 3 nap helyett csak 8 napos fizetési határidőt biztosított, emellett a felszólításból hiányoztak a jogkövetkezményekre vonatkozó kötelező figyelmeztetések is. Ebben a feszült adok-kapok helyzetben a bíróság végül kimondta: a biztosító hanyag adminisztrációja jogilag súlyosabb hiba, így a több tízmilliós követelés jogalapja végleg elvérzett a ringben.
A Karkosák Ügyvédi Iroda a védekezést a történet „duplacsavarára” alapozta, felismerve, hogy a biztosító saját, szigorúnak szánt szabályrendszere válik majd a biztosító vesztévé. A Polgári Törvénykönyv (Ptk. 6:449. §) ugyanis ezen a téren úgynevezett diszpozitív szabályokat tartalmaz – ez azt jelenti, hogy a törvény általános előírásaitól a felek a szerződésben (az ÁSZF-ben) közös megegyezéssel eltérhetnek.
Míg a Ptk. főszabály szerint írásbeli felszólításhoz és 30 napos póthatáridőhöz (a fizetésre adott utolsó haladékhoz) köti a megszűnést, a felek a saját megállapodásukban ettől eltérő, egyedi feltételeket szabtak meg, amely elvileg megkönnyítette volna a biztosító helyzetét. Ez az eltérés azonban kétélű fegyvernek bizonyult: a biztosító hiába próbált saját szabályrendszere alapján fellépni, az ÁSZF rendelkezései alapján a szerződés felszólítás hiányában is megszűnhetett.
Az elkésett, és ÁSZF rendelkezéseinek meg nem felelő felszólítást a bíróság úgy értékelte, mintha ilyen felszólítás nem is érkezett volna, így a Karkosák Ügyvédi Iroda remekül ismerte fel, hogy a szerződés a biztosító által elkövetett adminisztrációs hibák miatt megszűnt, a követelés tehát nem jogos.
Az ítélet és az ügy tanulsága szerint a biztosítói fizetési hajlandóság mellett a biztosítói követelés alapossága is bármikor meginoghat. A vállalkozás ebben a boxmeccsben végül „pontozással” nyert: bár ők is követtek el hibákat, a Karkosák Ügyvédi Iroda leleményessége felfedte az ellenfél gyenge pontjait, több tízmillió forintos követelés iránt indított perben végül első-, és másodfokon is győzelmet aratott az alperes.
A konklúzió minden cégvezetőnek szól: a biztosítási szerződések nem automatizmusok alapján működnek, a biztosítási ringben az ÁSZF ismerete a legjobb fegyver.
Érdemes tehát már a biztosítás megkötésekor jogi szakértőhöz fordulni, mert a biztosító ellen vívott kártérítési perben a formai hibák elkerülése, felismerése tízmilliókat spórolhat meg a cégnek.
